HCK 11. futam – G1 Kart Center

November első szombatján zord és hűvös idő fogadta a Hobby Cart Kupa résztvevőit, ez azonban senkit sem zavart a koncentrációban, hiszen a Material Center -3. szintjén található G1 Kart Center légkondicionált pályája kiváló menedéket jelentett mindenki számára, aki aznap ellátogatott a sorozat 11. fordulójára. Ha valaki éppen nem a G1 vonalvezetésén rótta a köröket, annak sem kellett nélkülöznie a száguldást, hiszen a tavalyi évhez hasonlóan, idén is volt szimulátor verseny. Ezen verseny eredményeit ide kattintva tekinthetik meg, Halász Péternek pedig ezúton is gratulálunk, aki a tavalyi évhez hasonlóan, idén is a leggyorsabbnak bizonyult – ezúttal az interlagosi pálya virtuális vonalvezetésén. A szombati versenyek bőven tartogattak izgalmakat, elég csak azt megemlíteni, hogy több kategóriában is új rajtot kellett elrendelni az első körös ütközések és kicsúszások miatt. Ahogy az a teremgokart pályákon lenni szokott, az időmérőn elért helyezések kulcsfontosságúak, hiszen a technikás (de ugyanakkor lendületes) vonalvezetésen nehéz az előzés – ennek ellenére a versenyzők többször is prezentálták, hogy nem lehetetlen. Hogy pontosan mi is történt a HCK 2012-es évi, utolsó előtti futamán, azt tekintsük át, kategóriákra lebontva.

 

Light kategória

Fühl Zoltán bizonyult a leggyorsabbnak a light kategória időmérőjén, megelőzve ezzel a mellőle, 2. rajtkockából induló Naményi Gergelyt és a 3. pozícióból induló, bajnoki éllovas Balázs Gergőt. A 8 fős kategóriában a további rajtsorrend az alábbiak szerint alakult: Zsigri Márton (4), Balogh Zoltán (5), Halász Péter (6), Virágh Péter (7) és Vincze Balázs (8).

A light kategória egy nagyon fegyelmezett és sima rajtot követően, zökkenőmentesen vetette bele magát a 23 körös versenytáv teljesítésébe. Az első néhány kört követően kirajzolódni látszódtak azok a pontok, ahol nagy csatákra számíthatunk: Az első helyen Fühl Zoli remek ütemben tudta kihasználni a mögötte, 2. és 3. helyen haladó Naményi Gergely és Balázs Gergő csatáját és bár nem hatalmas, de mindenképpen megnyugtató előnnyel haladt az élen. Az első hármast egy kisebb szünetet követően, a Zsigri Márton által felvezetett vonat követte, Balogh Zoltán, Halász Péter, Virágh Péter és Vincze Balázs részvételével. A második perc feléhez közeledve, a Zsigri Marcit támadó Balogh Zoli kénytelen volt támadásról védekezésre váltani, ugyanis a mögötte érkező Halász Peti láthatóan szeretett volna minél előrébb kerülni a rangsorban. Ennek eredményeként a célegyenesre ráfordító kanyarban megpróbált egy előzést, de nem volt meg a szükséges hely és a két gokart összekoccant, amitől Peti ugyan lendületet vesztett, de néhány körrel később már ismét támadási közelségbe került. A verseny negyedénél, a hosszú egyenest követő jobbos kanyarban Peti megpróbált bebújni Balogh Zoli mellé, de sajnos nekiütközött Zolinak, kiforgatva ezzel versenyzőtársát, majd ő is kicsúszott. Peti az esetet követően nagyon sportszerűen visszaengedte maga elé Zolit, amit Zoli néhány kanyarral később viszonzott, és így folytatták a versenyzést. A verseny feléhez érkezve a mezőny kissé szétszakadt és a verseny elején az izgalmakat szállító Naményi-Balázs valamint Virágh-Vincze párosok is biztonságos távolságban gurultak egymástól. A nem túl eseménydús félidős körözgetés egyhangúságát végül Virágh Péter törte meg, aki maga mögött hagyva Vincze Balázst, a 9. percben már lőtávolságon belülre került a 4. helyen autózó Zsigri Marci mögött. Peti olyan elánnal érkezett meg Marci mögé, hogy néhány körrel később, az egyenes szakasz második felében bebújt Marci mellé és az azt követő kanyarkombinációkban magabiztos kormánymozdulatokkal vette át Tőle a 4. helyet.

A verseny végét jelző kockás zászló belengetéséig újabb helycserét, illetve csatát már nem láthattunk, így a futamot rajt-cél győzelemmel zárta Fühl Zoltán, akit Naményi Gergely és Balázs Gergő követtek a dobogó második illetve harmadik fokára. A további sorrend: Virágh Péter (4), Zsigri Márton (5), Vincze Balázs (6), Halász Péter (7) és Balogh Zoltán (8). A versenyben futott leggyorsabb kört Fühl Zoltán jegyezte a 6-os géppel, ideje 33,487 lett. Érdekesen és izgalmasan alakul a bajnoki cím sorsa a light kategóriában. Jelen pillanatban, a legjobb 10 eredményt figyelembe véve, Gergő előnye 12 pont és bár kétségkívül neki áll a zászló, egy pillanatra sem pihenhet a hungarokarti, szezonzáró versenyen.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Fühl Zoltán

2. helyezett – Naményi Gergely

3. helyezett – Balázs Gergő

 

 

 

 

 

 

Lány kategória

Bencze Tünde szerezte meg a pole pozíciót, megszakítva ezzel a már bajnok Gaál Zsófia pole szériáját, aki mindössze egy századdal bizonyult lassabbnak Tünde idejénél és a 2. helyre kvalifikálta magát, míg a 3. rajtkockából György Anett várhatta a lámpák zöldre váltását. A lány kategória további rajtsorrendje: Sotus Ágnes (4), Ungi Anette (5), Csáki Tímea (6), Fazekas Kitti (7) és Mártai Cintia Gréta (8).

Simán jött el a lányok mezőnye a rajtot követően, és a dobogós helyezések leosztásáért már az első körökben komoly csatákat láthattunk: az élen Bencze Tünde haladt, akit körről körre szorongatott Gaál Zsófia, a 3. helyen autózó György Anettnek pedig Sotus Ágnes támadásaira kellett körről körre válaszolnia. A harmadik helyért zajló csata azonban még azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna: Sotus Ágnes az első perc felénél láthatóan leszakadt György Anettről és támadás helyett védekezésre helyezve a hangsúlyt, Ungi Anettet próbálta maga mögött tartani. A második perc kezdetén azonban hibázott a célegyenesre ráfordító kanyar kijáratán és beleütközött a falba. Az ütközés látványos volt, de szerencsére baj nem történt, így miután Ágit kiszabadították a gumifal fogságából, folytathatta a versenyt és megkezdhette a felzárkózást a többiekre. Az elkövetkezendő körökben Bencze Tünde és Gaál Zsófia, valamint Ungi Anette és Csáki Tímea csatái kerültek a reflektorfénybe. Az első komolyabb előzési kísérlet az utóbbiból született az 5. percben, amikor Tímea megpróbált a célegyenes ráfordító kanyarban bebújni Anette mellé, de ezt a támadást Anette hárította. Nem sokkal később, Sotus Ágnes megelőzte a rendkívül előzékeny Mártai Cintiát és megkezdte a mezőnyre történő felzárkózást. Fél távhoz érkezve az élen továbbra is Bencze Tünde haladt, akit Gaál Zsófia követett árnyékként. Harmadik helyen György Anett, majd a menet közben rá felzárkózó Ungi Anette, Csáki Tímea és Fazekas Kitti alkotta vonat robogott, végül pedig Sotus Ágnes és Mártai Cintia. A legtöbb izgalmat kétség kívül a harmadik helyért zajló csata tartogatta, hiszen az itt haladó vonatban mindenki támadott mindenkit: egy túl merész vagy meggondolatlan manőver nem csak 1, de akár több hely mínuszt is eredményezhet. Azonban a Csömörön látott „akciójelenetek” ezúttal elmaradtak – ezt többek közt a pálya adottságai sem tették lehetővé – és így mindvégig egy nagyon szoros de alapvetően korrekt csatázást láthattunk a lányoktól.

A leintés pillanatáig azonban újabb helycsere illetve említésre méltó esemény nem történt. A versenyt tehát, idén először, Bencze Tünde nyerte, megelőzve ezzel az előző futamon bajnoki címét megszerző Gaál Zsófiát, a dobogó harmadik fokára pedig György Anett állhatott fel. A befutó további sorrendje: Ungi Anette (4), Csáki Tímea (5), Fazekas Kitti (6), Sotus Ágnes (7) és Mártai Cintia Gréta (8). A leggyorsabb kört Gaál Zsófia futotta meg a 3-as géppel, ideje 34,975 lett. A bajnoki cím sorsa már eldőlt, azonban a további helyezések közt még vannak kérdőjelek így az utolsó versenyen sem maradunk izgalmak nélkül.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Bencze Tünde

2. helyezett – Gaál Zsófia

3. helyezett – György Anett

 

 

 

 

 

 

I-es kategória

A light kategóriához hasonlóan, a 60 kg-osok közt is Fühl Zoltán volt a leggyorsabb, megelőzve ezzel a 2. helyről induló Balázs Gergőt és a 3. helyre kvalifikáló Zsigri Mártont. A kategória időmérőjének a további eredményei: Naményi Gergely (4), Véghelyi Ádám (5), Raffay Kristóf (6), Bozzai Dávid (7), Miklósi Tibor (8), Vincze Balázs (9) és Csóka Ferenc (10). A „B” döntőbe négyen kerültek: Nagy Milán (11), Kis Szebasztián (12), Kun Ákos (13) és Pece Norbert (14).

A rajtot Miklósi Tibor kapta el remekül és az első gyors jobbos kanyarban 1 helyet javítva, megelőzte Bozzai Dávidot. Az első néhány kört követően már egyértelműen látni lehetett azokat a pontokat, melyeket érdemes figyelemmel kísérni: ilyen volt az élen Fühl Zoltán és Balázs Gergő párharca, valamint a 4. helyen érkező Naményi Gergely által felvezetett, 6 fős vonat, Vincze Balázzsal bezárólag. A verseny negyedéhez érkezve kisebb változás történt, hiszen az élen haladó Fühl Zoli körről körre kezdett távolodni a második helyen haladó Balázs Gergőtől, míg az előbb említett vonat élén haladó Naményi Gergely, a mögötte történő kakaskodásokat kihasználva egy lélegzetvételnyi előnyhöz tudott jutni. Gergely „távozásával” a vonat egy kissé szétszakadozott, de még így is bőven tartogatott izgalmakat a nézők számára. Véghelyi Ádám azonban néhány körrel később üldözöttből üldözővé lépett elő és körről körre lopta a távolságot Naményi Gergelyhez képest.

A leintés pillanatáig azonban változás már nem történt a helyezésekben, és ugyan csak egy előzés történt (az is a rajtnál), akik látták a futamot, tanúsíthatják, hogy egy pillanatra sem unatkozhattunk. A versenyt tehát, Fühl Zoltán nyerte, megelőzve ezzel Balázs Gergőt és Zsigri Mártont. A további sorrend: Naményi Gergely (4), Véghelyi Ádám (5), Raffay Kristóf (6), Miklósi Tibor (7), Bozzai Dávid (8), Vincze Balázs (9) és Csóka Ferenc (10). A kategória „B” döntőjének az éléről Nagy Milán indulhatott, mellőle-mögüle pedig Kis Szebasztián, Kun Ákos és Pece Norbert. Rögtön az első körben Pece Norbert mutatott be egy előzést, Kun Ákossal szemben és jött fel a „B” döntő 3. helyére. A verseny első pár körében Kis Szebasztián és Pece Norbert csatáztak egymással, de utána, egészen a verseny háromnegyedéig Pece Norbert és Kun Ákos került a figyelem középpontjába. Ekkor érték utol Kis Szebasztiánt, akit végül Norbi sikeresen előzött meg a boxutcára rávezető balos kanyarban. Szebasztián ezt követően Ákos támadásaira volt kénytelen válaszolni. Néhány körrel később azonban a hajtűkanyarban Ákos jobb ívet választva, magabiztosan előzte meg Szebasztián és kezdte meg Norbert üldözését. A leintésig a sorrend változatlan maradt, így a kategória „B” döntőjét egy nagyon magabiztos előnnyel nyerte Nagy Milán (11), Pece Norbert (12), Kun Ákos (13) és Kis Szebasztián (14) előtt. A versenyben futott leggyorsabb kört Fühl Zoltán szerezte meg a 7-es gokarttal, 33,915 így akárcsak a light kategóriában, az I-es kategóriában is mesterhármassal zárhatta a versenyt. Ugyan a versenyt nem Balázs Gergő nyerte, de kétségkívül nem volt oka szomorkodni, hiszen ezzel a helyezésével, immáron matematikailag is a 2012-es HCK I-es kategória bajnokává lépett elő, melyhez ezúton is gratulálunk! Fühl Zoli bajnoki 2. helyezése is biztos, ehhez szintén gratulálunk! A 3. helytől lefelé azonban még történhetnek változások.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Fühl Zoltán

2. helyezett – Balázs Gergő

3. helyezett – Zsigri Márton

„Nem sok reménnyel jöttem erre a pályára,ezért meglepő az eredményem.Szabadedzéseken kezdtem ráérezni a pályára.Időmérőn elég jó időt futottam,a 3. helyre volt elég.

Versenyen Geri és Zoli elhúzott előttem,viszont mögöttem Naményi Geri maradt le,így egyedül autózgatva futottam be 3. helyen.

Jó verseny volt,várom a folytatást!”

 

 

 

II-es kategória

A 75 kg-osok kategóriájában Dévényi Zoltán kaparintotta meg a pole pozíciót Molnár György orra elől, aki 43 ezredes lemaradással a 2. helyre kvalifikálta magát, míg a 3. rajtkockára Miklósi Tibor állhatott fel. A legnépesebb kategória rajtrácsának a további résztvevői az alábbi sorrend szerint vághattak bele a versenytáv teljesítésébe: Porcs-Makkay Ákos (4), Vincze András (5), Balogh Hungit István (6), Halustyik Ferenc junior (7), Fehér Tamás (8) és Klenovszki András (9). A „B” döntő résztvevői: Molnár Tibor (10), Bubnó Márk (11), Gaál Zsófia (12), Kis Szebasztián (13), Fehér András (14), Tóth Csaba (15), Kun Ákos (16) és Pece Norbert (17).

Fegyelmezett rajtot követően, az első helycserés támadásra mindössze két kört kellett várni: a hajtűkanyar bejáratán Vincze András hibázott, túl szélesen fordult a kanyarra, és ezt a rést az őt szorosan követő Balogh István azonnal kihasználta és a kigyorsításon megelőzte Andrást. Újabb két kör, újabb előzés, ezúttal a dobogó legalsó fokáért indított támadást Porcs-Makkay Ákos, melyet a célegyenesre ráfordító kanyarban mutatott be, megelőzve ezzel Miklósi Tibort, majd azonnal üldözőbe vette bajnoki riválisát, Molnár Gyurit. A verseny negyedénél az első 6 helyezett sormintát másolva, centikre követték egymást, az élen Dévényi Zoltánnal a végén pedig Vincze Andrással. A 6-os fogatban azonban a leglátványosabb csatát kétségkívül Molnár György és Porcs-Makkay Ákos vívták, ami nem csoda: kettejük párharcának a kimenetele a bajnoki cím sorsát is eldöntheti. Fél távhoz érkezve az élen haladó Dévényi Zoltán, köszönhetően a mögötte zajló állandó csatáknak, sikerült egy kellemesnek mondható távolságot kiépítenie, a 2. helyezett Molnár Györgyhöz képest és saját tempóját autózva, körről körre lépett el a mezőnytől. Természetesen nagy csatákat nem csak elől, hanem egy picivel hátrébb is láthattunk, ahol Fehér Tamás vette össztűz alá Halustyik Ferencet, aki viszont állta a sarat és védte pozícióját. Molnár Gyurinak sikerült elszakadnia az őt üldöző Porcs-Makkay Ákostól és a 9. perc kezdetén már ismét Dévényi Zolit támadhatta az első pozícióért, akit azonban láthatóan nem olyan fából faragtak, aki könnyen adná a pozícióját. A támadásokkal azonban Gyuri értékes időt és tempót vesztett, melynek köszönhetően néhány körrel később ismét Ákosra volt kénytelen figyelni.

Az utolsó körökre tehát izgalmas vonatozásoknak lehettünk szemtanúi, és ilyenkor általában azzal szoktam zárni a gondolataimat, hogy „de pozíciócsere a leintésig nem történt”. Ám ezúttal ezt nem tehetem meg: Porcs-Makkay Ákos, mindent egy lapra feltéve támadta az utolsó körben Molnár Gyurit, az első látványos ütközetük a hajtűkanyarban történt, ahol Ákos majdnem kiforgatta Gyurit, de itt még tovább mentek mindketten. Azonban az utolsó, célegyenesre ráfordító kanyarban Ákos megkísérelte a lehetetlent: a már védekező íven autózó Molnár György mellé beférkőzni. Ez nem sikerült, Gyuri egy pillanatra keresztbe állt, de tudta folytatni a versenyt, miközben ahogy Ákos visszatért, az esetet kikerülni kívánó Balogh István összeütközött Ákossal és falba állt. Ákosnak ezt a manőverét szabálytalannak ítélték és a mezőny végére sorolták. Ennek fényében tehát, az utolsó körös, vagyis inkább utolsó kanyaros kavarodásokat követően, a végleges befutó: Az élen a mindvégig remekül versenyző Dévényi Zoltán, második helyen Molnár György, míg a dobogó legalsó fokára Miklósi Tibor állhatott fel. A beérkezők további sorrendje: Vincze András (4), Halustyik Ferenc Junior (5), Fehér Tamás (6), Balogh Hungit István (7), Klenovszki András (8) és Porcs-Makkay Ákos (9). A kategória „B” döntőjének a pole pozíciójából Molnár Tibor (10) indulhatott, megelőzve ezzel Bubnó Márkot (11), Gaál Zsófiát (12), Kis Szebasztiánt (13), Fehér Andrást (14), Tóth Csabát (15), Kun Ákost (16) és Pece Norbertet (17). A „B” döntőben Fehér András már nem vett részt, így a mögötte indulók értelemszerűen egy-egy hellyel előrébb ugrottak a rajtrácson. A rajtnál Tóth Csaba ragadt be egy pillanatra, így a mögüle induló Kun Ákos és Pece Norbert is megelőzték. Már rögtön az első körben, a hajtűkanyarban láthattunk egy kis pofozkodást: Elsőként Pece Norbert esett be Kis Szebasztián mellé és előzte őt meg, majd ugyanezt a mozdulatsort szinte egy az egyben másolta Tóth Csaba, aki Kun Ákostól vett vissza egy helyezést. Izgalmas párharc bontakozott ki az élen, Molnár Tibor és Bubnó Márk valamint Kis Szebasztián és Tóth Csaba közt. Helycsere utóbbinál történt: Tóth Csaba a hajtűkanyarban bement Kis Szebasztián mellé, azonban a kijáraton Szebasztiánnak már nem maradt elég helye és fennakadt a gumifalban, visszaesve ezzel az utolsó helyre. A verseny végéig újabb akció nem történt, egyedül annyi változást láthattunk, hogy Molnár Tibor elszakadt Bubnó Márktól, aki a leintésig Gaál Zsófiával harcolt a „B” döntő második helyéért. Tehát a végleges sorrend: Molnár Tibor (10), Bubnó Márk (11), Gaál Zsófia (12), Pece Norbert (13), Tóth Csaba (14), Kun Ákos (15) és Kis Szebasztián (16). A II-es kategóriában Porcs-Makkay Ákos bizonyult a leggyorsabbnak, 34,238-as idővel, melyet a 4-es gokarttal futott meg. Molnár György második helyezésével, immáron matematikailag is a 2012-es HCK II-es kategória bajnokává vált, mely eredményhez ezúton is gratulálunk! Porcs-Makkay Ákos és Balogh István bajnoki második illetve harmadik helyezése is biztos, melyekhez gratulálunk! A tabella további sorrendje azonban még kérdéses, bármi megtörténhet.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Dévényi Zoltán

2. helyezett – Molnár György

„Minden alkalommal örömmel érkezem a G1 aszfaltcsíkjához, ez az egyik kedvenc pályám. Szeretem a fedett pályákat, kimondottan előtérbe helyezik a versenyzői tudást. Persze hátrányuk az időmérőn jelentkezik, általában azok számára, akik kezdik azt. Ettől függetlenül mentem egy kiváló időt, fő riválisomat magam mögé utasítva. Dévényi Zoli tudott jobb kört menni, amire lássuk be, számítottam is. Valamivel gyengébb autója volt, mint nekem, de nem szándékoztam belemenni semmilyen szituációba. Tudtam, hogy a második hely elég a bajnoksághoz, amennyiben Ákos nincs mögöttem. Természetesen ő feljött mögém, hogy ez boruljon. Lehet, hogy lett volna alkalmam előzést kezdeményezni Zoli ellen, de úgy éreztem, hogy egy félreértett szituáció, vagy egy megcsúszás tönkretehet mindent, ezért foggal körömmel ragaszkodtam a második helyemhez. A verseny végéig ez szinte zavartalan is volt, amikor is Ákos megpróbált egy kétségbeesettnek tűnő manőverrel bevetődni, amivel majdnem mindkettőnk versenyét tönkre tette, de nem hibáztatom ezért, mivel végül folytatni tudtam és befutottam másodikként, Zoli mögött, akinek ezúton is gratulálok. Ákos szerencsétlenségére Tibike megelőzte őt, ezért már a befutónál láttam, hogy megvan a bajnoki cím. Remek küzdelem volt az egész év, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Köszönöm a szervezők munkáját, köszönöm a sporttársak szórakoztatását, nagyon jó kis banda alakult ki itt a HCK-ban. Büszke vagyok rá, hogy ebben a sorozatban, ilyen frankó és nem mellesleg gyors srácok között lelhettem egy bajnoki címre!”

3. helyezett – Miklósi Tibor

 

III-as kategória

A kategória időmérőjét Vincze András nyerte, megszerezve ezzel első pole pozícióját, mellőle Dévényi Zoltán, a harmadik helyről pedig Molnár György indulhattak, előbbi 74, utóbbi 93 ezreddel maradt el a pole-t jelentő időtől. A további rajtsorrend a III-as kategóriában az alábbiak szerint alakult: Kocsi Zsolt (4), Balogh Hungit István (5), Porcs-Makkay Ákos (6), Klenovszki András (7), Nagy Koppány (8), Kocsi Viktor (9) és Bíró Botond (10).

A rajtot követően Balogh István tudott egy helyet javítani, megelőzve ezzel Kocsi Zsoltot. Az első néhány kört követően Vincze András szemmel láthatóan egy kényelmes és biztonságos előnyt autózott ki a második helyezett Dévényi Zoltánnal szemben, aki pedig egy (Vele együtt) 7 fős fogatnak az élén haladva igyekezett körről körre maga mögött tartani Molnár Györgyöt, kísértetiesen másolva ezzel a kettes kategória pillanatait. A második perc kezdetén Porcs-Makkay Ákos tudott rést találni Kocsi Zsolt védelmén, a hajtűkanyarban, a kigyorsításon azonban már nem tudta kamatoztatni az előnyt, de egy pillanatra sem tétlenkedett: a célegyenesre ráfordító kanyarban már sikerrel fejezte be azt, amit a hajtűkanyarban megkezdett. Fél távhoz érkezve az élen továbbra is Vincze András haladt, míg a második és harmadik helyen Dévényi Zoltán és Molnár György csatáztak. Gyurinak azonban nem csak a támadásra kellett odafigyelnie, hiszen a csata hevében Balogh István is felzárkózott, hogy előre léphessen a dobogó 3. fokára. A hármastól picit leszakadva a Porcs-Makkay Ákos által felvezetett vonat érkezett, Kocsi Zsolt, Klenovszki András, Kocsi Viktor és Nagy Koppány részvételével, a 10. helyen pedig Bíró Botond robogott. A technika ördöge – aki idén már több versenyen, több versenyzőnél is tiszteletét tette – ezúttal Molnár Györgyöt szemelte ki áldozatául, aki a 7. perc felénél feladni kényszerült a küzdelmet. Balogh István ezzel megörökölte a képzeletbeli dobogó harmadik fokát, az utána érkező versenyzők pedig 1-1 hellyel előrébb léptek. Gyuri kiesése mintha egyfajta rajtjelzés lett volna az izgalmak számára: pár körrel később Kocsi Zsolt lendült támadásba, hogy visszaszerezze Porcs-Makkay Ákostól a verseny korai szakaszán elvesztett pozícióját. A célegyenesre ráfordítóban bement Ákos mellé, a gyors jobbosban azonban ketten fordultak a kanyarra és Ákosnak nem maradt helye, melynek következtében a falba csapódott. Szerencsére a „dominó effektus” elmaradt, de Nagy Koppány így sem tudta teljes egészében elkerülni az ütközést és nekiment Ákosnak, a versenyt azonban folytatni tudta – nem úgy, mint Ákos, aki feladni kényszerült a küzdelmet. Az események érdekes színfoltot vittek a bajnoki cím sorsának az alakulásába, hiszen a 3 esélyesből 2 kiállni kényszerült, és egyedül Kocsi Viktor maradt a pályán – a két kieső szerencséjére azonban ő ezúttal nem az élen autózott.

Ugyan a verseny leintéséig újabb helycserét nem láthattunk, de a Kocsi Zsolt, Klenovszki András, Kocsi Viktor és Nagy Koppány négyes fogat gondoskodott arról, hogy egy pillanatra se fulladjon unalomba a verseny további része. Ennek megfelelően, tehát, a versenyt fölényesen nyerte Vincze András, megszerezve ezzel első győzelmét, míg a dobogó második és harmadik fokára Dévényi Zoltán, valamint Balogh István állhattak fel. Ugyan a 4. helyen eredetileg Kocsi Zsolt érkezett meg, de Porcs-Makkay Ákossal szemben elkövetett szabálytalanságai miatt, végül a mezőny végére sorolták. A végleges befutó: Klenovszki András (4), Kocsi Viktor (5), Nagy Koppány (6), Bíró Botond (7), Porcs-Makkay Ákos (8), Molnár György (9) és Kocsi Zsolt (10). A leggyorsabb kört Vincze András szerezte meg a 8-as géppel, ideje 34,375 lett, ezzel mesterhármassal zárva a hármas kategória versenyét. A bajnoki cím sorsa továbbra is 3 esélyes, így a hungarokarti verseny után derül ki, hogy Molnár György, Kocsi Viktor vagy Porcs-Makkay Ákos örülhetnek majd a III-as kategória bajnoki címének, egy biztos: ők ott lesznek a TOP3-ban, történjék bármi. A bajnoki tabella további sorrendje azonban, hasonlóan a többi kategóriához, itt is kérdéses.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Vincze András

„Huhh, wow… kb ezek voltak az első gondolataim. Érdekes, hogy ez már nem az első cikkem, amit a bajnokság futamairól írok, de a személyes gondolataimat, érzéseimet, továbbra sem tudom épkézláb sorokba összeszedni, de azért megpróbálom. Nem fűztem nagy reményeket a versenyhez, mivel lelkileg nem voltam a toppon. Egyetlen célt fogalmaztam meg, mégpedig azt, hogyha van „B” döntő, azt szeretném elkerülni. Azért egyetlen dologra odafigyeltem, akárcsak az eddigi futamokon is: önmagamhoz képest a maximumot nyújtsam. Mivel a G1-ben van időkijelzés, így láttam, hogy időmérőn, 5 körön sikerült azt az időt kihoznom önmagamból, amit szabadedzésen, ezért alapvetően elégedett voltam önmagammal. Az azonban kétségkívül meglepetésként ért, hogy a monitorra pillantva, a nevem a sorrend tetején tanyázott. Még bőven volt hátra az időmérő edzésből, ezért volt okom izgulni, különösen akkor, amikor Dévényi Zoli egész közel került az időmhöz. De amikor az utolsó versenyző is befejezte az időmérőt és a nevem továbbra is a lista tetején szerepelt, akkor végre fellélegezhettem és őszintén örülhettem első pole pozíciómnak. Az örömömet tetézte, hogy az aznapi egyik legjobb kartot húztam versenyre, a 8-as gépet. A gép egy álom volt: jól tapadt, jól gyorsult, könnyű volt irányítani… egyetlen hátránya volt, ez pedig a fék… pontosabban annak a hiánya! Elég erősen be kellett nyomni a pedált, hogy fogjon, és mivel a bal lábam már napok óta fájt, ezt annyira nem díjaztam – no eszem ágában sincs panaszkodni, kiválóan ment a gépezet! Ráadásul dupla mázlim volt, hiszen Zoli a 6-os gépet húzta, ami az első körökben imád csúszkálni, ezért tudtam, hogy már az elején a maximumot kell kihoznom magamból, amit – utólag, a köridőket elemezve – úgy tűnik, hogy sikerült is abszolválnom. Végül sikerült egy elég kellemes előnnyel megnyernem a versenyt, aminek leírhatatlanul és elmondhatatlanul örülök. Gratulálok a Többieknek is! Tisztában vagyok vele, hogy ez egy amatőr versenysorozat, de mégsem szeretnék szó nélkül elmenni amellett a rengeteg támogatás, biztatás, szurkolás mellett, melyet ismerősöktől, barátoktól, versenyzőtársaktól kaptam, így ezt ezúton is szeretném megköszönni: köszönöm Nektek! :)”

2. helyezett – Dévényi Zoltán

3. helyezett – Balogh Hungit István

9. helyezett – Molnár György

„Erről a kategóriáról is nyilatkozom, de kicsit szűkebbre fogom, mert csak a lényeg számít. Egy nem túl acélos gépet húztam ki egy remek időmérő után. A riválisaim jóval mögöttem voltak, ezért fél lábbal már meg lehetett volna a bajnoki cím, de két év után először (és remélem utoljára) utolért a technika ördöge. Nehéz volt feldolgozni a helyzetet, mert pont amikor a legjobban szükségem lett volna a gépre, akkor mondta be az unalmast. A többiek számára így megnyílt a lehetőség, minden az utolsó futamon fog eldőlni. Mindent beleadva küzdeni fogok, hogy tökéletes munkát hagyva magam mögött, lépjek tovább az AGB-be.”

 

IV-es kategória

A legnehezebbek időmérőjét, a II-es kategóriához hasonlóan, Dévényi Zoltán nyerte, 78 és 93 ezreddel megelőzve a 2. és 3. helyről induló Rozvadszky Csabát, valamint Kovács Györgyöt. A rajtrács további helyeire az alábbiak szerint sorakoztak fel a versenyzők: Balogh Hungit István (4), Kocsi Zsolt (5), Nagy Koppány (6), Kádas Zsolt (7), Szatory József (8), Balla Gábor (9) és Kocsi Viktor (10).

A rajtnál Kovács György egy pillanatra bealudt, amit a 4. helyről induló Balogh István azonnal kihasznált, és feljött a 3. helyre. A második perc feléig a mezőny tagjai végig egyben maradva, egymást követve vonatoztak, melyet végül Kádas Zsolt szakított félbe, amikor a célegyenesre ráfordító kanyarban bebújt Nagy Koppány mellé, és sikeresen előzte őt meg a 6. helyért. Fél távhoz érkezve az élen továbbra is a pole pozícióból induló Dévényi Zoltán haladt, akit Rozvadszky Csaba követett árnyékként, gondoskodva arról, hogy egyetlen körben se kelljen unatkoznia. A harmadik helyen Balogh István terelgetette gokartját, azonban ezt a helyezést Kovács György és Kocsi Zsolt is rendkívül vonzónak találták és egy pillanatra sem hagyták, hogy ellógjon előlük. Hasonlóan izgalmas csata zajlott mögöttük, Kádas Zsolt, Nagy Koppány, Szatory József és Balla Gábor részvételével, ahol az első komolyabb előzési kísérletnek lehettünk szemtanúi: A célegyenesre ráfordító kanyarban bújt be Szatory József Koppány mellé, de a kigyorsításon már Koppány volt kedvezőbb helyzetben és megőrizte pozícióját, ezzel azonban leszakadtak Kádas Zsoltról. A verseny hátralévő részében nagyon szoros csatákat láthattunk, ezek közül is kiemelném az élen, illetve a mezőny közepén történt párharcokat, melyeknek főszereplői Dévényi Zoltán, Rozvadszky Csaba, valamint Nagy Koppány, Szatory József és Balla Gábor voltak.

A kockás zászló belengetéséig azonban újabb helycsere már nem történt, így a versenyt, hasonlóan a kettes kategóriához, Dévényi Zoltán nyerte, megelőzve ezzel Rozvadszky Csabát és Balogh Istvánt. A további helyezések az alábbi sorrend szerint kerültek kiosztásra: Kovács György (4), Kocsi Zsolt (5), Kádas Zsolt (6), Nagy Koppány (7), Szatory József (8), Balla Gábor (9) és Kocsi Viktor (10). A leggyorsabb kört a 2. helyen száguldó Rozvadszky Csaba jegyezte a 3-as gokarttal, ideje pedig 34,493 lett. A bajnoki cím sorsa továbbra sem dőlt el: A legnagyobb eséllyel a Kocsi testvérek szállnak harcba, de Rozvadszky Csaba hátránya sem behozhatatlan. Hasonlóan a többi kategóriához, a TOP 6 további sorsa azonban még itt sem dőlt el véglegesen.

Dobogósok, nyilatkozatok:

1. helyezett – Dévényi Zoltán

2. helyezett – Rozvadszky Csaba

„Utolsó előtti futamunkhoz érkeztünk.

Mivel Berci, már nem minket alázott idén, ezért elég szorosra sikeredett a bajnokság állása nálunk, a 4-esben.

Úgyhogy még elég nyitott volt minden.

Negyedikként került rám a sor az időmérésen, ami elég jó volt a hűvös körülményeket tekintve.

Na nem a hangulat volt hűvös, hanem a gumik, meg a pálya… 🙂

Így azért nem volt rossz negyedikként indulni.

Szegény Viktor, elsőként, inkább a többieknek melegítette a gumikat…

De ennek azért többen örültünk titkon…

Elsőként mentem be 35 mp alá, de nem túl sokkal.

Jött az izgulós rész, hogy vajon lesz-e valaki gyorsabb nálam.

Nagyon közel jöttek sokan, de egészen a végéig senki nem férkőzött elém.

Majd egyszer csak Dévényi Zoli, szinte a semmiből előkerülve, egyedüliként beférkőzött elém. (Ezért őt nem is kedvelem) Ezt a helyszínen közöltem is vele.

Majd utána szép szóval, később erőszakkal próbáltam rávenni, hogy engedjen el a futamon.

De nem tudtam meghatni…

Elindult a verseny, ahol rögtön a rajtnál szinte állva maradtam, és ezért a 3. helyről induló Kovács Gyuri elhúzott mellettem.

Viszont a gépem menet közben gyorsabb volt nála, ezért a célegyenes visszafordító előtt be tudtam férkőzni mellé.

Ő ezt valószínűleg nem érzékelte, és rám kanyarodott, aminek következtében közelebbi ismeretséget kötöttem a visszafordítónál található oszloppal.

Ezt hál’ istennek Farkas Karesz sas szemei érzékelték, és nem habozott a piros zászló után nyúlni, amit annak rendje és módja szerint lengetni kezdett.

Itt egy picit megnyugodtam, és felálltam újra a rajtrácsra.

A második rajtnál már sokkal koncentráltabb voltam, meg itt talán Gyuri aludt be picit…

Ezt Balogh Pisti kihasználta, és rögtön ott volt a keréknyomomban.

A verseny, tulajdonképpen nem hozott túl nagy izgalmat.

A Zoli védekezett, én támadtam.

Néha én védekeztem, a Pisti támadott.

Nem szerettem volna kockázatos dologba kezdeni.

Szerintem ezzel reggelig el lettünk volna, ha a Karesz nem leli meg a kockás zászlót.

Mindenesetre elégedett voltam az elért eredménnyel.

Zolitól csak azt kérném, hogy jövőre ne az év végén, a hajrában csatlakozzon hozzánk, (borítva ezzel sok mindent) hanem teljes szereplőként vegyen részt egész évben.

És akkor jobb szájízzel fogadjuk őt, akárhány pole-t fut meg az évben.

Várjuk őt jövőre is baráti öleléssel, háromnál több futamon…

Köszönöm a lehetőséget a nyilatkozatra.

Gratula mindenkinek.

K…ra várom az utolsó futamot… :)”

3. helyezett – Balogh Hungit István

 

A következő verseny, mely egyben a szezonzáró is lesz, november 24-én kerül megrendezésre a mogyoródi Hungarokart pályán. A pálya csúszós felülete egész biztosan kihívás elé állítja a gyakorlottabb versenyzőket is, így jobb helyszínt elképzelni sem tudnék egy ilyen izgalmas év zárásaként. A Lány, az I-es és a II-es kategóriában már megtörtént a bajnokavatás, azonban a Light, a III-as és a IV-es kategóriában még homály fedi a végső győztes kilétét, akárcsak az év végi TOP 6 névsorát.

Szerző: Vincze András