4. Gokartmania Kupa, Nemzetközi Amatőr Teremgokart Bajnokság

Beszámoló Janecskó Adrián, Heavy 1.

A verseny előtt pár nappal jártam először a Győrzámolyi terempályán a versenyre való edzés céljából. A pálya azonnal tetszett és gyorsan sikerült ráéreznem és hamar nagyon jó köridőket futottam. Annyira élveztem, hogy szinte ki sem akartam szállni a gépből, miután kijöttem, egyből ültem át a következőbe. A pálya véleményem szerint a legjobb Magyarországi terempálya. Hosszú és sok kanyar található rajta, lendületes, és technikás, a felülete pedig csúszós. A Schumacher kartok nagyon újszerű állapotban vannak, látszik rajtuk a rendszeres karbantartás, tiszták. Jól vezethetők és elég egyformák.

A versenyen magyar, osztrák és szlovák versenyzők vettek részt, két súlycsoportban, Light és Heavy, 24-24 versenyzővel. A döntőbe a pontszám alapján legjobb 8 versenyző juthatott be, ahová két elődöntőn keresztül vezetett az út, amin mindenki részt vett. Kategóriánként 3-szor 8 fős csoportokban. A csoportok az elődöntő után változtak. A versenyhelyezéseken kívül egy extra pont járt a versenyen futott leggyorsabb körért, elődöntőnként minden csoportban, azaz 1-1-1 versenyző és az időmérő edzés megnyeréséért, amit a 24 versenyzőből az abszolút leggyorsabb kapott. A ponttáblázatra vetett egy pillantás alatt kiderült, hogy aki bajnok szeretne lenni, annak közel 100%-os teljesítményre lesz szüksége, nem csak győzelmekre, de lehetőleg leggyorsabb körökre is.

A versenynap a regisztráció, köszöntés és eligazítás után a bemelegítő edzéssel kezdődött. Minden versenyzőnek 5 perc állt rendelkezésére, hogy belője magát a pályára. Erre szükség is volt, hisz a verseny reggelén hűvös és esős időjárás fogadta a Győr környékére látogatókat, ezért a köridők elmaradtak az előző napokban megszokottól. Először a Light, majd a Heavy kategória versenyzői gurultak a pályára, ugyan így a versenyeken is. A bemelegítés és az időmérő előtt maradtak a csoportok. A szabadedzés után az 5 perces időmérők vették kezdetüket.

A bemelegítő és időmérő edzésre a Heavy első csoportba kerültem. Egy csoportba a verseny egyik nagy esélyesével, Kempf Ákossal. A szabadedzésen egy viszonylag lassabb géppel 1 századdal elmaradtam az idejétől. Az időmérőre sikerült jó gépet húzni, amivel a csoportban én voltam a leggyorsabb, ideiglenesen. A következő csoportból Kremola Ferenc szerezte meg a pole pozíciót, így ő kapta az egy extra pontot, a harmadik csoportból pedig Szabó Dávid bizonyult gyorsabbnak pár századdal. Az első 3, tehát a 3 csoport első emberei Kremola Ferenc, Szabó Dávid és Janecskó Adrián, 2 tizeden belül. Kempf Ákos nem volt túl szerencsés az időmérőn, ő a 2. csoport 2. rajthelyét szerezte meg. Úgy érzem mi négyen voltunk legesélyesebbek a győzelemre. Utána volt egy kb. 2 tizedes ugrás, majd Zsibrita Krisztián végzett a 4. helyen.

Az első csoportban az újoncként élete első győzelmét sima versenyzéssel Kremola Ferenc nyerte, a leggyorsabb körért járó pontot is begyűjtve. A második csoportban szoros versenyt láthattunk az első helyért, Szabó Dávid és Kempf Ákos között, akiket centiméterek választottak el egymástól. Dávid győzött, de a leggyorsabb körrel Ákos 1 pontra megközelítette. A harmadik csoportba kerültem, a hátam mögött Zsibrita Krisztiánnal. Sikerült megnyugtató előnyre szert tennem és zökkenőmentes versenyzés után nyernem. A leggyorsabb körért járó egy pontot 3 ezreddel sikerült megszereznem, csupán ennyivel voltam gyorsabb a 2. helyen célba érkező Martin Müllnertől (az AIM és OTKS szervezője). Zsibrita Krisztiánt többen is meglökték, a kormánya is kiugrott a helyéről, de így is sikerült a 4. helyen behozni a gokartját.

A terem pályákra jellemző, hogy ritka rajtuk az előzési pont. Egy elődöntő után az időmérőn összeszedett 1 pont lemaradással álltam a 2. helyen az összetettben. Az első 6 versenyzőt mindössze 2 pont választotta el egymástól, ezért könnyű elképzelni, hogy itt már a döntőbe jutásért is alaposan meg kell küzdeni. A döntő rajtsorrendjét az addigi pontszámok határozzák meg, pontegyenlőség alapján a több leggyorsabb kör. Ezúttal az 1. csoport volt a legerősebb, Kremola Ferenc mögött ott volt Martin és Zs.Krisz-is. Többen is a leggyorsabb kör közelébe kerültek, és végül pár századdal ugyan, de Martiné lett az egy pont. Ez számomra megnyitotta a kaput a döntő pole pozíciója felé. A 2. elődöntőt ismét Szabó Dávid nyerte. Az én csoportomba ezúttal Kempf Ákos került. A versenyen a célom a győzelem mellé a plusz egy pont megszerzése volt, ezért nem kis nyomást éreztem magamon. De a versenyen egy gyors gokarttal teljesen felszabadultan gokartoztam, megközelítettem a Light köridőket, sőt a legtöbbnél gyorsabb is voltam és sikerült kiegyenlítenem Kremola úrral.

Az elődöntők 2-szer 20, a döntő pedig 40 körös volt, ez több mint 20 perc. Egy kör 34 másodperc körüli. Az időmérőt és a versenyeket is géphúzás előzte meg. A szabály szerint kétszer nem lehetett ugyan azzal a géppel menni. A húzásaimat szerencsésnek éreztem, kivéve a döntőt, ahol sikerült az egyik leglassabb (értsd, kb. 0,4-del lassabb a leggyorsabbtól) gokartot húznom, mögöttem pedig a legjobb gépek következtek. Szóval tudtam, hogy ugyan az élről indulok, de azt is, hogy ha megelőznek, nem nyerem meg ezt a versenyt. Ezért, ahogyan eddig, ezúttal is mindent beleadtam. Nem lehet mindig a legjobb gépet húzni, ugyanakkor tudni kell, hogy a győzelemhez szükség van bizonyos mértékű szerencsére is. Én nekem ez eddig megvolt, addig, hogy eljutottam a döntő pole pozíciójába. A leggyorsabb körök is a lehető legjobbkor jöttek, ugyanis 2 leggyorsabb kör itt többet ért, mint a pole és egy leggyorsabb kör, de ezt tudtuk. A verseny előtt apu feltette nekem a kérdést, mit szeretnék jobban? A második helyről indulni a legjobb géppel, vagy az elsőről a leglassabbal? A válaszom egyértelműen az utóbbi!

A Light döntőben ez a számú gokart, a 6-os a 8. helyen végzett, Haubner Heraldal, egy nagyon ügyes osztrák versenyzővel a volánnál. A versenyek repülőrajttal indultak és többnyire én határozhattam meg a rajtot a felvezető autó után. Ezúttal is sikerült lélegzetvételnyi előnyhöz jutnom és mivel a többiek csatáztak mögöttem sikerült körről-körre elhúzni Kremola Ferenctől és Szabó Dávidtól. Addig is 1 tizeden belüli köröket futottam. 23 körrel a vége előtt Dávidnak sikerült bebújni az addigra már elfáradt Ferenc mellé és elkezdett közeledni. Ekkor még jobban ráerősítettem, sikerült lejjebb vinnem a köridőket 33,9-re, de Dávid így is közeledett, tizedeket körönként, ez a gokart ennyit tudott. 3 körrel a vége előtt utolért, ekkor védekeznem kellett, de nem hagytam helyet és 40 kör után Szabó Gábor engem intett le elsőként a kockás zászlóval. Azt hiszem sikerült kihozni a maximumot ebből a gokartból.

Erre a győzelemre nagyon büszke vagyok, mert több nemzet jó versenyzői közt egy remek pályán, remek gokartokkal és fantasztikus szervezés mellett sikerült megszereznem. Nagy élmény volt számomra!

Az ellenfeleim közül kiemelném Kremola Ferenc teljesítményét, aki igazán büszke lehet újoncként elért 3. helyére. És Szabó Dávid is fantasztikusan teljesített, ugyan úgy megnyerte az elődöntőket, mint Ferenc és én, ráadásul a döntőben a végén igazán megszorongatott. Kempf „Schumi” Ákosnak talán az időmérésen ment el a győzelem, mert a második helyről nem igazán lehetett előzni. Zsibrita Krisztián első futama rendkívül eseménydúsra sikerült. A legeredményesebb osztrák Martin Müllner az 5. lett, még a tavalyi 2. Christian Langer a 7. Ő az időmérőre húzott egy lassú gokartot, de a döntőben igazolta tehetségét, a Heavy kategória abszolút leggyorsabb körének megfutásával.

Szerző: Janecskó Adrián